HuDeEn
Ön a 3440250 látogatónk

Békéscsaba ipartörténete

Az első manufaktúrától a gyáripar kialakulásáig

Szerkesztette: Gécs Béla

Az újratelepült Csabára érkezők között akadt mindenféle foglalkozású ember, de a túlnyomó többség földművelő, de jelentős volt az állattenyésztés főképpen a marhatartás. Lassan jelentek meg az ipari mesterségek. 1771-ben Csabán 76 iparos lakott a mintegy 6500 lélekszámú település 906 házában. A csabai jobbágy lakosság így is iparosok hiányában szűkölködött. A legszükségesebb iparágakból mesteremberek;kovácsok ,kerékgyártók, molnárok ide csak úgy települtek , ha a számukra az akkor széles utcákból kihasított háztelkeken lakóházakat , műhelyeket és lóerővel hajtott úgynevezett szárazmalmokat építettek.

Később, a település rohamos fejlődésével a lakosság szaporodásával az iparosok száma több iparágban megnövekedett. Az egyre jobban elszaporodott kontárok miatt az iparosok szakmai érdekeik védelmében kezdtek céhekbe tömörülni.

1819-ben három céh alakult: csizmadia, szíjgyártó, szűcs. Ezt követően kapott céhalapítási privilégiumot az asztalos, kovács, lakatos, kerékgyártó, és más szakmai céh. A csabai iparosok zöme szlovák volt,a céhkiváltságokat azonban magyar nyelven adták ki számukra.

 

Selyem Fabrika

 

Az első manufakturális üzem létrejötte a csabai selyemhernyó tenyésztés rohamos elterjedésének köszönhetően 1792-ben jött létre. A Selyem Fabrika működő üzeme egykor a mai Petőfi liget környékén működött, pontos helye nem ismert. A „gyár” nem sokáig élt-mivel a munka haszna igen csekély volt, ezért 1823 táján a csabai selyemgyár beszüntette működését.

Szesz-és malomipar

 

A gyáripar kialakulása lassan indult meg a 19. század közepétől. Az agrárviszonyoknak megfelelően először a szeszipar és a malomipar kezdett kibontakozni. Az első két nagyobb ipari létesítmény működésének kezdete 1850-től ismert.

Berger testvérek- Hirschmann szeszgyár egy négy lóerejű gőzgéppel kezdi meg működését 1851.november 12-én. A gyár napi18-19 akó jó minőségű szeszt és sört gyártott.

A gyártási alapanyaga: kukorica, búza, a sörgyártáshoz árpa.

 

 

 

Pain-gőzmalom

Csaba község területén az örökváltsági szerződés szerint 57 széllel és lóval vontatott nagykerekű szélmalomban őröltek kenyérlisztet. Kalács és sütemény készítéséhez a háziasszonyoknak ezt a lisztet át kellett szitálniuk. Kvasz Mihály csabai bírónál 1850-ben megjelent Pain Antal hamburgi születésű molnár –gépész. Előadta, hogy ő tudna és szeretne gőzmalmot építeni és négy kővel finomlisztet őrölni. E célra másfél hold területet vett bérbe a Körös mellett, mert az őrléshez víz kellett. Megkötötték a szerződést, a község 10 évig nem engedélyez másnak új malmot építeni. Kikötötték, hogy Pain 10 százaléknál nagyobb vámot nem szedhet és két év alatt köteles a malmot szitával felszerelni, hogy „mont”-finomlisztet tudjon őrölni. Az első csabai emeletes Pain- gőzmalom 1853-ban elkészült. Ez volt a másodikként felépült vidéki gőzmalom a pécsi után. A Pain gőzmalom négy kőpárral Pesten készült, 20 lóerős fatüzelésű gőzgéppel dolgozott. Minden órában négy köböl búzát őrölt lisztté a kilenc malmi molnár. A malom kis gépháza a Körös felé nézett. A fekvő gőzgép dugattyúrúdja pedig ki-kibökdösött az utcára, sőt még a gőz is kicsapott. A népek arra felé menet megálltak bámulni a csodát. Nézték, kérdezgették egymást , hogy mi lehet az a gőz, mibe való a dugattyú, amely ki- be szaladgál. Bámészkodott ott egy szárazmalmi molnár is, aki rezignált hangon mondta : „ Ez arra való, hogy befütyüljön a szárazmalomnak” A Pain gőzmalom hét évig működött,utána 1860-ban Epstein Lipót és családja átvették , majd Deutsch Bernát pesti kereskedő vette bérbe.

 

Rosenthal Márton Rt. gőzmalom

 

Epstein Lajos özvegyétől a régi malmot Rosenthal Márton gyulai szappanos –és gyertyaöntő mester vette át 1872-ben. Lebontotta a régit és új malmot épített. Két gőzgépet állított be hétszáz lóerős teljesítménnyel, tizenöt molnár alkalmazásával indult a Rosenthal gőzmalom. A Napi termelés 16 vagon finomliszt volt.

Két évtized múltán a malomépület tovább bővült és közepére tornyot kapott.  Teljesítménye tovább növekedett és a piaci lehetőségeket sikeresen kihasználva 9638 tonna lisztet értékesített. 1895-ben már 180 ezer mázsa búzát őröltek, ebből 25 ezer mázsa finomlisztet szállítottak nyugati országokba. A Rosenthal Márton Rt. gőzmalom volt az első malom, amely leghamarabb nőtt ki a kisipari keretek közül. A sikerek közben jött a tragédia,1915 márciusában lisztrobbanás következtében a malom kigyulladt, nagy károkat szenvedett. Újjáépítésekor ötemeletes lisztraktárral és gabonasilóval bővült a malom. A vasúti szállítást segítette a malomba vezető AEGV (Alföldi Első Gazdasági Vasút) keskeny vágányú vasút, valamint MÁV normál vágányú iparvasút kiépítése.

Az elődök után 1890 körül újabb nyomdák indultak. Lepage Lajos, Gesmey Soma nyomdatulajdonosok mellett alakult a Corvina, Körösvidék és a Petőfi nyomda. A csabai nyomdászat első dicső korszaka 1903-ban kezdődött a Tevan nyomda alakulásával. A Tevan Adolf alapította nyomdát fia Tevan Andor fejlesztette országos hírűvé. A Tevan Nyomda és Kiadó Vállalatjelentős sikereket ért el a Tevan Könyvtár majd Tevan amatőr sorozat könyveivel. A nyomda 1928-ban áttért a gyógyszeripar minőségi igényű –színes csomagolóanyag gyártására. Ezzel Békéscsabán hagyományt teremtett, melyet 1964-től Kner Nyomda néven,a nagy rekonstrukció után , mint az ország legmodernebb nyomdája kiemelkedő eredményeket produkált a csomagolóanyagok széleskörű nyomtatásában.

A nyomda több privatizáció után most Marzek- Kner Packaging Kft. néven működik. Sikerrel folytatja a hagyományt, korszerű nyomtatási technológiával –az egykori alkalmazott létszám –alig negyedével , élen jár a csomagolóanyag-gyártás minőségi nyomtatásában.

A Rosenthal Gőzmalom Rt-t az alapító fiai, Adolf és Ignác emelték a hazai malomipar legmodernebb üzemévé. Az államosítás után az István malom cégnév került a torony homlokzatára . A malmot fél évszázados működése alatt többször korszerűsítették, országosan a legjobb hírű malomként tartották számon. A privatizáció lett a malom végzete. A malom 150 éves működés után leszerelve üresen áll-a monumentális épületben a csend honol. Ezzel lezárult a csabai ipartörténet malomipari fejezete.

 

A nyomdaipar megjelenése

 

Gutenberg János korszakalkotó találmánya a nyomdászat mestersége 1873-ban jelent meg Békéscsabán. Ez esztendőben a gyulai könyvnyomtató mester Dobay János fióknyomdát rendezett be a mai Munkácsy Mihály Múzeum melletti Csetneki-féle nádfedeles lakóházban szeptember 21-én. A rövid életű nyomda egyik ismert terméke, a városháza avatásakor Szemian Sámuel főjegyzőnek elmondott beszédének kinyomtatása magyar és szlovák nyelven.

A nyomtatóműhelyhez kötődik az első csabai újság a Békésmegyei Közlöny hetilapnak a megjelenése 1874.február 1-én. Két csabai tanult nyomdász Takács Árpád és a Povázsay Testvérek létesítettek nyomtatóműhelyt szinte egyidőben 1879 őszén. Takács Árpád a mai Szabadság téren, Povázsayék a mai Kossuth tér 10. szám alatti nádfedeles családi házban rendezték be nyomdájukat, a Dobay féle fióknyomda megvásárolt berendezésével. A nyomda negyedszázados működése alatt szakmai elismerést vívott ki nyomtatványaival. A Takács és Povázsay nyomdák műhelye jelképe lett a csabai nyomdászat indulásának. A 125 éves évfordulón a városi nyomdásztársadalom ünnepség keretében emléktáblát avatott az egykori nyomda helyén álló, mai Szlovák Kultúra Háza falán. Az elődöket követve 1890 táján újabb könyvnyomdák létesültek. Lepage Lajos, Gesmey Soma nyomdatulajdonosok mellett megalakultak a Corvina, Körösvidék és a Prtőfi nyomdák . A csabai nyomdászat első dicső korszaka 1903-ban indult a Tevan nyomda alapításával. A nyomdát Tevan Adolf indította el néhány kilogramm ócska kopott betűvel s egy lábbal taposó Liberty –rendszerű régi tégelysajtolóval.  A nyomdát Tevan Andor az alapító fia fejlesztette később országos hírűvé. A Tevan Nyomda és Kiadó Vállalat a könyvkiadás területén ért el jelentős sikereket a Tevan Könyvtár, majd a Tevan Amatőr sorozat köteteivel. A Tevan nyomda 1928-ban áttért a gyógyszeripar minőségi igényű –színes csomagolóanyagok gyártására, s ezzel hagyományt teremtett és új utat nyitott az elkövetkezendő évtizedek békéscsabai nyomdaipari fejlődésének.

 

 

Kovács Gőzmalom

 

Békéscsaba rangos malomiparának második jelentős malomvállalatát hozta létre 1888-ban Kovács Mihály . A gőzmalmot az alapító fiai , főként ifj. Kovács Pál 1922-1926 között építette fejlesztette négyemeletes korszerű malommá. Két jelentős gőzmalom működött még: Kollanics Károly malma a mai Lipták András utcában, amely 1926-tól a Flamm testvérek tulajdonába került, és Braun gőzmalom a Berényi út- Lenkey utca sarkán.

 

Az asztalosipar első üzeme

Reisz-Porjesz bútorgyár

 

Reisz Miksa és Porjesz Mihály 1898-ban indították az első bútorgyárat a Jókai utca-Andrássy út sarkán lévő emeletes épületben.

Az üzem személyzete egyre növekedett,1924-től már 50-70 asztalos készítette a külföldön is keresett szép míves csabai bútorokat. A bútorgyárnak az Andrássy út 41-43 szám alatti épületben raktár és bemutatóterme volt.

Az első iparszerű téglagyártó

 

SUK-Wagner és Társai Gőztéglagyár

 

Békéscsabán az 1869-es évektől próbálkoztak téglagyártással Erzsébethelyen. E termékek minősége nem felelt meg az elvárásoknak. Az első iparszerű téglagyártás 1891-ben Wagner József állami építészeti főmérnök és Suk Kálmán földbirtokos nevéhez fűződik. A Suk-Wágner és Társai néven induló cég 1903-ig kézi bányászással , kézi vetésű téglákat gyártott. Ezután épült az első körkemence , majd 1910-től a beállított gőzkazán működtette a gépsorokat. A gyár 1920-tól 1945-ig évi 5 millió téglát és 3 millió tetőcserepet gyártott. A gyár államosításáig nyolc évtizeden át működött.

 

Bohn M. és Társai Gőztéglagyár

 

Bohn Mihály, zsombolyai és kikindai tőkés, téglagyáros sógorai bevonásával családi alapon létesített gyári konszernt, melynek sikerét különböző tanulmányainak gyakorlati hasznosítása segítette. Bohn gyárait bővítendő 1907-be ipartelep céljára megvásárolt Erzsébethelyen 128 holdnyi földterületet és több százezer korona pénzösszeget helyezett el a csabai bankban téglagyár felépítésére. A gyárépítési munkák 1908 tavaszán indultak, 1909 nyarán pedig már működött a kor legfejlettebb téglagyártási technológia szerinti termelés. Az induló gyárban több mint 200 ember dolgozott. A napi 10 vagon árut iparvasút szállította a MÁV pályaudvarig. A Bohn Mihály szerkesztette újfajta 253-as Bohn Patent tetőcserepet, amellyel 1911-ben országos sikere lett a gyárnak. A gyár közelében 36 szélszerűen elosztott munkáslakást építettek a rászoruló alkalmazottaknak. 1927-től az alapító fia, Bohn József vette át a téglagyár irányítását. Megalapította a legendás hírűvé vált Bohn SC. labdarúgó csapatot. A Bohn- gyár 40 éves működése a békéscsabai téglagyártás sikertörténete volt. A Bohn-Suk téglagyár összevontan működött tovább az államosítás után is. Majd több névváltozás után a cég neve: Dél-alföldi Tégla és Cserépipari Vállalat, amely a korszerűen fejlesztett békéscsabai iparvállalatok közé tartozott.

 

Selyemgubó beváltó és raktár

A békéscsabai selyemhernyó-tenyésztés indulásának pontos idejéről nincsenek adatok. Az első magyar újság, a Magyar Hírmondó 1792 évi egyik száma riportot közöl a csabai selyemgubó –tenyésztés példás elterjedéséről. Ennek köszönhető, hogy Bezerédj Pál miniszteri tanácsos, a hazai selyemhernyó tenyésztés országos megbízottja támogatásával,1897 nyarán Kalin N. mérnök terve alapján felépült a kétemeletes –a lakosság által selyemgubó gyárnak nevezett épület. A tenyésztők innen ingyen kapták a petékből kikelt piciny hernyókat, melyeket otthon polcokon vagy deszkaállványokon tartva naponta kétszer-háromszor eperlevéllel tápláltak.

A selyemhernyó négy vedlés után kezdett gubózni. Ennek elősegítésére gyaluforgácsot vagy rőzse ágakat használtak. A négy centimétert maghaladó hernyók ezekre felmásztak, elkezdtek selymet ereszteni, melyet szabályos gubóvá alakítottak. A tenyésztők a gubókat beszállították a gubóbeváltóba, ahol ezeket 96 leány –asszony válogatta, szárította, hogy a gubóban lévő bábok elpusztuljanak, pár percig forró vízbe rakták, majd szárítás után Szekszárdra a selyemgombolyítóba szállították ezeket, ahol a gubókból lefejtették a selyemszálakat.

Békéscsabán 1902-ben az utcákban több mint tízezer eperfa növekedett. 1903-ban a gubóbeváltóban 112.167 kg gubó volt. 1925 évben –több mint 130 éves múlt okán –Békéscsabát selyemhernyó tenyésztő városként emlegették. Ma, a hajdani dicső múltra csak a gubóbeváltó 115 éves ipari műemléknek nyilvánított épülete emlékeztetne, - ha azt emléktábla jelölné.

 

Exelsior Harisnyagyár Rt.

 

Békéscsaba éppen fejlődésnek indult ipara 1902 őszén új iparággal és gyárral gyarapodott. Schwarz Ábrahám, a gyulai szövőgyár volt műszaki vezetője harisnyagyár létesítésének kérelmével fordult a csabai elöljárósághoz. A kérelmező vállalta, hogy üzeme az első évben 30-40, a következő évben 60-80 munkásnőnek nyújt állandó munkát. A község érdekében állt az iparfejlesztés , és ezért 1200 korona támogatást biztosított hat éven át a harisnyagyárnak. Alighogy elkezdődött a termelés, a gyárban munkahiány mutatkozott. Csökkent a munkásnők keresete, emiatt sztrájkolni kényszerültek, majd a tulajdonos bezárta az üzemet, amely egy évig üzemelt.

Az elárverezett üzemet a csabai Deutsch testvérek vásárolták meg, majd a Gyulai Kötött- és Szövött áru Részvénytársasággal közös fiókgyárat létesített és száz munkásnő alkalmazásával termeltek. 1924-ben a gyárat ráépítéssel emeletesre bővítették. Korszerű külföldi gépeket állítottak a termelésbe és a kezdeti nehézségek után a belföldi piacon elismertek voltak, hírnevet szereztek férfi , női és gyermek flór – és selyemharisnya gyártásban. Az államosítás után az üzem a Textilfeldolgozó KTSZ géphurkoló részlegeként működött a megszűnéséig.

Villanytelep a Körös partján

 

Az 1895 évi első közgyűlés engedélyt adott villanytelep tervezésére. Tizenhárom havi tervezgetés után elkészült a pályázat 30 km hosszú, utcai hálózaton bekapcsolható,2000 magán –és 400 közvilágítás táplálására alkalmas villanytelep létesítésére. Évek teltek el, amíg a több változtatás után elfogadták a terveket és a 450 ezer korona építési költségvetést. 1904. június 17-én a telep épületeinek alapkőletételével megkezdődött az építkezés. Az építkezést a csabai Lipták János vállalta valamint a budapesti Eggenberger cég kivitelezte. Amíg a csabai villamosítás ügye tíz éven át vajúdott , az építkezés kivitelezése rövid öt és fél hónap alatt valósult meg, és 1904. december 1-én a közhasználatnak átadatott. Az induláskor 39 kilométer kiépített utcai hálózaton, 260 hálózatra kapcsolt fogyasztóról közel 3000 izzólámpa világított. Kigyulladt a fény délután 5 órakor Csaba utcáin és 300 fogyasztó lakásában. A villanytelep gőzgépeit a Nicholson cég és a villamos gépeket a Ganz gyár szállította. A villanytelep létesítését a Ganz cég építésvezetősége, valamint Rosta Mihály és Szeberényi Mihály mérnökök irányították.

Az induló villanytelep első igazgatója, a csabai születésű Szeberényi Mihály lett, a főgépész Herbszt Gyula. Később 13 évig Ádám (Áchim) Gusztáv városi mérnök állt a villanytelep élén.

 

Magyar Műbútorgyár Rt.

 

A Vasút utcában, szemben a 101-es laktanyával, a Magyar Műbútorgyár Rt. emeletes épülettel gazdagította 1905-ben Csaba ipari épületeit. A részvénytársaságot Porjesz Mihály és Reisz Miksa, az első csabai bútorgyár-tulajdonosok toborozták össze. Az impozáns sarki bútorüzemet Hugyecz-Kiszely –Áchim László építész trió –vállalkozók építették 27 ezer korona költséggel. A műbútorgyár tágas műhelyei modern faipari gépekkel felszerelve, jól képzett szakemberekkel, nagyratörő reményekkel indították el a munkát. Az indulást követő alig egy esztendő után nehézségek adódtak a termékek értékesítése terén. Ez kihatott a munkások bérére is, ezért a munkások sztrájkokkal fejezték ki elégedetlenségüket. Az iparvállalatot többször a fizetésképtelenség réme fenyegette. A csődtől az egyik csabai bank mentette meg a műbútorgyárat. A részvénytársaság leváltotta Porjesz Mihályt és az irányítást Reisz Miksára bízta, aki szívós munkával egy ideig újból életképesé tette a céget. A Magyar Műbútorgyárat azonban nem sikerült talpra állítani és öt év után felszámoltak. A csődbe jutott gyárat 1910 nyarán Wagner József csabai építész és Kun Ede kereskedő 121 ezer koronát,(37 ezer korona  értékű nyersanyaggal és áruval) megvásárolta. A tulajdonosok a famegmunkáló gépeket eladták a gyártelepet pedig bérbe adták. 1910-ben Michnay Gusztáv asztalosmester a bérbe vett épületben kisebb bútorüzemet működtetett és látványos bútorraktárt rendezett be. Az épületben közel tíz évig asztalosipari tevékenységet végeztek, azután pedig más iparág telepe lett.

 

Selyemfonoda csabai üzeme  

 

Békéscsaba textiliparának fejlődését az Állami Selyemfonodák cége indította el azután, hogy Bezerédj Pál javaslatára ide új üzem létesítését kezdeményezte. Kalin N. mérnök terve szerint 1907-ben indult az építkezés és 1909 évben elkészült a város szélén a körgát mellett a Békési úton – a száz méter hosszúságú, emeletes Csabai Selyemfonoda látványos üzemépülete. A gyáralapító Állami Selyemfonodák arra a arra a bázisra határozta el a gyártelepítést, ahol a környéken jelentős a selyemhernyó tenyésztés. A békéscsabai kiválasztás e célból a legjobb döntés volt. A gyár 1916-ig dolgozott eredeti célkitűzésben, de közbeszól t a háború és az épületben hadikórház kezdte el működését. Amikor újra indulhatott volna a termelés, a bevonuló román királyi csapatok kifosztották az üzemet. A már régóta álló selyemgyár berendezéseit leszerelték, s hadizsákmányként Romániába szállították. Az üzem két éven át üresen állt. A Selyemfonodák Haszonbérlete Rt., a Magyar –Olasz Bank érdekeltségi vállalata 1920-ban bérbe vette az államtól az üres épületet, és abban Merkur Szövöde néven szövőüzemet létesített. Az új cég két év múltán közel 100 géppel dolgozott az emeleti teremben, majd 1923-ban a földszinten is megindult a szövés. Beindult az üzlet, követte a fejlesztés, új földszintes műhelyépülettel bővült a gyár. 1924-ben 185 fővel dolgozott az üzem. Termékei: finom zefirek, flanelek, szatének és köpper-féleségek voltak. 1932-ben, a gazdasági válság hatására a Selyemfonodák Haszonbérlete Rt-t felszámolták, és az üzem a Soroksári Textilipari Rt. érdekeltsége alá tartozó fiókgyárként működött tovább. A gyárat 1948 márciusában államosították, új neve Békéscsabai Pamutszövő Nemzeti Vállalat lett. A gyár fennállásának 80 éves jubileumát 1987- ben mint Pamuttextilművek Békéscsabai Gyára ünnepelte meg. Néhány év múlva a város legrégebbi textilüzeme megszűnt létezni.

 

Hubertus Szövőgyár

 

A békéscsabai textilipar fejlődését a nemzedékeken keresztül elterjedt hazai kézi szövés alapozta meg. A kedvezővé vált kereskedelmi és munkaerőhelyzetet felismerő nagykereskedők, a Deutsch testvérek 1910-ben megalapították a Hubertus Kötszövgyár Részvénytársaságot. Egy év múlva az Illésházi utcában, a várostól kapott nagy telken felépült a Hubertus Szövőgyár üzeme. A nagy bátorsággal induló vállalkozás használt németországi gépparkkal, német mesterekkel és 60 munkással kezdte el a kötött, majd ruházati divatáru gyártását. Fokozatosan fejlődött az üzem és termékei, mint a Csodaszarvas védjegyű harisnya, a Kárpátia torontáli szőnyeg és más cikkek országos hírnevet vívtak ki a Hubertusnak.

A cég keresett termékei tették lehetővé a gyár 1923.évi bővítését. Ekkor épült a kétemeletes üzemrész és harisnyakötő, lánckötőgépek álltak termelésbe. Konfekció és fonalkészítő részleggel bővült a már 400 munkást foglalkoztató üzem. A Hubertust 1948-ban államosították és Ruhagyár néven működött tovább négy évtizeden át a csabai textilszakma elismeréseként.

 

 

Rokka Kötszövgyár

 

A budapesti központú Rokka Kötszövő Rt. Szurdy Róbert javaslatára 1920. július 23-án nyitotta meg békéscsabai Rokka üzemét. Szurdy, a textilipar illusztris alakja fedezte fel a szegedi ócskavas-nagykereskedésben rozsdásodó komplett kötszövgyár létesítésébe.  A csabai Rokka indulását összesen 7 millió korona alaptőkével segítette a Magyar Állami Hitelbank, a Magyar Pamutipar, a Békéscsabai Takarékpénztár, Réthy Béla gyógyszerész, Werner Frigyes és Ede tűzifa –nagykereskedők. A Rokka Rt. megbízásából Csabán az első kinevezett vezető Pongrácz Dezső lett. A Szegedről ideszállított gépeket a gyár munkásai tisztították meg és két német szakember irányításával állították termelésbe. Az induló gyár 40 síkkötő, 4 körkötő,50 körhurkoló és 25 lánckötő géppel -100 munkásnővel és alkalmazottal kezdte meg a termelést. Kezdetben a piacon jól eladható termékeket, parasztkabátokat, mellényeket, nyári trikóárukat, berliner kendőket, műselyem sálakat gyártottak. A gazdasági válság idején a sok nehézség ellenére a gyár talpon tudott maradni. Később egyre fejlődött, új üzemrészek épültek, bővült a géppark és emelkedett a munkáslétszám. Felépült az emeletes irodaépület, a napközi, a kultúrterem. 1942-ben már több mint 9 millió pengő nyereséget ért el a 400 főt foglalkoztató Rokka Kötszövőgyár Rt.  A háború alatt 1944-ben a német alakulatok bombatámadást intéztek a város ellen , a gyártelep hét találatot kapott a gépek nagy károkat szenvedtek. Az államosítás után 1949-ben a Rokka Kötszövgyár Nemzeti Vállalat nevét Békéscsabai Kötöttárugyárra változtatták.

 

Schneider baromfi és tollgyár

 

A békéscsabai iparszerű baromfi feldolgozás 1923 őszén indult. Blum Lajos és felesége Schneider Ilona jól menő baromfi –és tojás felvásárlási, feldolgozási és továbbértékesítési vállalatot hoztak létre. 1926-ban az Orosházi út elején egy Belanka nevű tulajdonostól az ott lévő majolika gyárat. Fejlesztéseket 1928-ban, akkor már Schneider Ignác és Utódai cégnév alatt működő vállalat nagyarányú építkezést, bővítést hajtott végre. Elkészült a kétvagonos hűtőház, két teremből álló kopasztó-csarnok, a hatalmas méretű baromfihizlaló és darálóüzem. A nagy telepen mintaszerű rend és tisztaság uralkodott. A kora hajnali órákban percnyi pontossággal futottak ki a ketrecekkel felszerelt hatalmas teherautók a környék piacaira. Ahol megjelentek, mindenütt forgalmat, életet és megélhetést jelentettek. A tekintélyes vállalatnak kiegészítője volt modern hűtőház, jéggyár. A telepen keresztül futottak a MÁV szerelvényei, melyek külföldre vitték az élő- és vágott baromfit, tojást, szortírozott tollat. Az 1930-as évek végén több mint félezer munkáscsaládnak nyújtott megélhetést a Schneider-gyár melyet Blum Lajos és Goldberg István igazgatók irányítottak az államosításig.

 

Kisebb ipari üzemek

 

Békéscsaba még az első világháború előtt a megye jelentős ipari központjává vált. A város lakossága 1920-ban 46.633 főre növekedett, az iparban keresők száma 4576 fő volt. Tizennégy olyan vállalat volt amely  10-20 fő közötti létszámú munkást alkalmazott. Ezek között az alábbi cégek szerepelnek:

                Lipták György Textilmű Rt.

                Első Alföldi Mérleg és Gépgyár

                Belanka Mihály Betongyár

                Glóbusz Betonművek Rt.

                Réthy Gyógycukorka Gyár

                Unió Betonművek

                Zlehovszky Gy. és Fiai Kocsigyár

                Bőrönd és Dobozgyár

 

 


Békéscsaba

Békéscsabai Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., 5600 Békéscsaba, Irányi u. 4-6.

 

 

Időjárás
Hőtérkép
Felhőkép
Forrás: www.idokep.hu

Nagyítás A A A Oldal ajánlásaNyomtatás