HuDeEn
Ön a 3952553 látogatónk

Fiume Szálló

FIUME SZÁLLÓ



Az egyemeletes épület 1867-68-ban Sztraka Ernő tervei szerint épült koraeklektikus stílusban. Nevét az építése előtt kiépült Nagyvárad-Fiume vasútvonaltól kapta.

 

Az egykori Fiume Szálló épületét Sztraka Ernő városi mérnök tervezte 1868-ban, neoklasszicista stílusban. Jelenlegi homlokzatarchitektúrája Áchim Gusztáv tervei szerint 1894-ben, a télikert és a belső terek egyes részletei 1908-09-ben készültek.

A kétszintes, lapos nyeregtetővel fedett épület fő tömbje L-alaprajzú, amelyet a belső udvar felőli részen további épületrészek bővítenek. D-i homlokzata öt-, főhomlokzata tizenhét tengelyes. A főhomlokzatot héttengelyes, attikával koronázott, emeleti részén pilaszterekkel tagolt rizalit hangsúlyozza.

A K-i szárny utcai részében található az egykori kávéház négy öntöttvas oszloppal két hajóra osztott tere, illetve a szálló előcsarnoka. A szálló lépcsőháza az É-i, faburkolatú, pilaszteres faltagolású és orientalizáló keretornamensekkel díszített ún. télikertbe vezet.

Külső leírás          

A Fiume Szálló épülete Békéscsaba belvárosának szívében, a Szent István tér és az annak nyugati oldalába torkolló, kelet-nyugati irányú Andrássy utca sarkán helyezkedik el. A Körös csatornával párhuzamosan futó, a XIX. század második felében Csaba mezőváros rendezési programja keretében kialakuló, többnyire impozáns homlokzatarchitektúrájú, eklektikus épületekkel szegélyezett Szent István tér nyugati oldalát a szálló hosszan elnyúló kétszintes homlokzata uralja. A sarokra tervezett, lapos vonalú nyeregtetővel fedett kétszintes szállóépület platánsor mögé búvó utcai homlokzatai egységes, egyöntetű kialakítást és tagolást mutatnak. A Szent István térre néző (fő)homlokzat tizenhét tengelyes, az Andrássy utcai homlokzat öttengelyes, a rézsűsen lecsapott, keskeny sarokrészt pedig egy tengely tölti ki.

Szent István téri homlokzat (főhomlokzat):

A főhomlokzat két szintje közel azonos magasságú, a tengelyek kiosztásának ritmusa (5-7-5) egyenletes. A középütt látható héttengelyes rizalit kiülése alig észrevehető, hangsúlyát elsősorban az emeleti rész felülettagolásának gazdagsága és a rizalitot teljes szélességében koronázó attika adja. Valamint az, hogy az oldalsó szakaszoknak az emeleti és földszinti részét egyaránt borító egyenletesen sávozott vakolatot a rizalit esetében (legalábbis a legutóbbi tatarozás során) nem alkalmazták. A földszinten a rizaliton kívül függőleges faltagoló-elemet nem alkalmaztak, az emeleti rész két szélét egy-egy sávozott törzsű, sekély kiülésű falpillér határolja. A falpillérek törzsének felső szakaszban függélyes növényi vakolatornamens látható. A rizalit két szélét mindkét szinten egy-egy azonos szélességű, sekély kiülésű falpillér tagolja. A falpillérek törzse, illetve a földszintiek esetében az osztópárkány-sávba nyúló fejezetrész is tükrös kialakítású. Az emeletiek esetében ezt női fejes-kartusos ornamens tölt ki. Az emeleti ablakok között öt, a szint teljes magasságát átfogó karcsú, felfelé enyhén szélesedő törzsű falpillér tagolja. A filigrán alakítású faltagolókat artikulált korinthoszias fejezetek koronázzák, tükrös középrészüket pedig alácsüngő virágfüzér díszíti. A rizalitot koronázó, törpepillérekkel tagolt attika három szakaszra oszlik, s a középső három tengely felett emelkedő szakasz magasabb, mint a szélsők. A törpepillérek törzsét tükrök tagolják, a közrefogott felületek jelenleg vakoltak, a középsőben külön felerősített fémbetűkből a "FIUME"-t hirdető, nem túl régi felirat.

Mind az emeleten, mind a földszinten egységes nyílástípus vonul végig, csupán az emeleti ablakok rendelkeznek kétféle vakolatkeret-típussal. Az emeleten álló téglalapformájú ablakok sora látható, a földszinten az előbbieknél csak valamivel szélesebb lapos szegmensíves lezárású s a lábazatzónáig lenyúló aljú nyílások sorakoznak, közülük négy bejárati ajtóként funkcionál. Három szimmetrikus elrendezésben a középrizalit két szélső, illetve középső axisában található. Mindhárom ajtó a szállóhoz kapcsolódó helyiségekbe vezet: a dél felé eső a fogadótérébe, a középső az étterembe, az északi pedig a sörözőbe. A fogadótérbe vezető bejárat jobb oldalán, a falon látható az épület műemlék voltáról megemlékező mészkőtábla. A járda mentén csupán alacsony, jelzésszerű cementes lábazat fut, ezért a bejáratokhoz három-három lépcsőfok vezet fel. A szálló mindhárom bejárathoz - valószínűleg új -, szecessziós jellegű előtető van applikálva. A lapos áttetsző lefedésű nyeregtetőket kecsesen hajlított lapos (részben kovácsolt), öntöttvas rudakból komponált - önmagukban is ornamens értékű - "konzolok" hordozzák. Mindezek formáit, illetve jelenlétét az 1908/1909-es tervek egyikén látható azonos szerkezet rajza hitelesíti. A főhomlokzat negyedik ajtaja pedig (jelen formájában) valószínűleg utólagos kialakításnak köszönhetően északról a harmadik axisban látható, s az ott működő bank bejárataként szolgál. A földszinti részen a rizalitot bevezető, sekély kiülésű falpilléreken kívül függőleges faltagoló-elemet nem láthatunk. A nyílások keret nélküliek, azonban lezárásukat, a vállvonal magasságában indított, az ablakformát követő vakolatkeret, illetve szemöldök emeli ki. A profilozott vakolatkeret indítását kifelé hajló, filigrán növényi ornamensek, a záradékot pedig dús plasztikájú, gyümölcsökből és virágokból kötött, a keret ívét követő füzér emeli ki. Az utóbbi középrészét - a nyílások tengelyében, mintegy azok záróköveként is alkalmazott - tekercsdísz fonja át. A térre néző homlokzat teljes hosszában e nyílásokat vállvonaluk magasságában végigvezetett vékony, lécszerű párkány fűzi össze, amelyet csak a rizalit falpillérei szakítnak meg. Az öt-öt axisos oldalszakaszok emeleti ablakainak vakolatkerete kissé komplikáltabb: ezeknél sekély kiülésű, de gazdag, pálcatagos profilú - az ablakok felső sarkait lekerekítő - vakolatkeret fut körbe, a könyöklőpárkányt kicsiny, reneszánsz jellegű konzolok tartják, a vakolatkeret indítását pedig S-alakban kihajló levélornamens hangsúlyozza. A vakolatkeretet az ablakok vállvonalában sima felületű, rézsűs vezetésű (inkább csak jelzésszerű) fejezet szakítja meg. Az ablakok lezárását pedig ívelt, megtörő vonalú konkáv szemöldök alkotja, amely alatt gazdag mintázású vakolatornamenssel kitöltött mező látható. E mezőt kétfelől puttófejes növényi ornamensben végződő hermák indítják, magát a mezőt dús levelekkel övezett kartus s felette eleven mintázású női büszt tölti ki. Az ablakok közötti falszakaszokat a szemöldökök magasságában egy-egy azonos formakincsből építkező vakolatdíszítmény jelenik meg: női büszttel koronázott, függélyesen lecsüngő növényi ornamenssel keretezett s néhány apró virággal borított kartus (amely azonos a rizalitot bevezető két emeleti falpilléren láthatóval).

A rizalit emeletét tagoló ablakok vakolatkerete és díszítése a leggazdagabb az épületen. A lekerekített sarkú vakolatkeretet az ablakkönyöklőről indított, vékony, tükrös és virágfüzérrel díszített törzsű pilaszterpár fogja közre. A pilaszterek korinthoszi fejezetei magasan zárt, középütt ívelt vonalú profilált szemöldökpárkányt hordoznak. A szemöldökpárkány alatti mezőt gyermek-büszttel kombinált ornamens tölti ki. A könyöklők alatt formavilágában a rokokót idéző vakolatdíszítményt láthatunk, amelyeken, a lendületesen ívelt, puhán mintázott szeszélyes vonalú levélornamensek virágos kartust fognak közre.

A homlokzatot egy kevéssé hangsúlyos övpárkány tagolja, alatta a többinél valamennyivel szélesebb vakolatsáv fut, amelyet szakaszonként egy-egy apró, mélyített közepű, medalionba foglalt lóheremotívum díszit. A keskeny zárópárkány erőteljesebb, a falsíkra merőleges kiülésű és alatta tojásléc sor, illetve asztragalosz közbeiktatásával magas, vakolatornamensek sorával kitöltött, profilált kerettel zárt sáv fut. Az öt axisos homlokzatszakaszok felett, az ablakok tengelyében fekvő formájú, levélkeretes s fűzérrel kitöltött tábladíszek láthatók, melyeket hármas girland-párok fűznek össze. A rizalit ezekkel egy vonalban folytatódó főpárkányát viszont naturalisztikusan mintázott szőlőleveles inda futja be.

Andrássy utcai homlokzat (déli homlokzat):

Az öttengelyes oldalhomlokzat mind a részletformákat, mind a kiosztást tekintve szerves folytatása a főhomlokzat oldalsó, szintén öttengelyes szakaszainak. Megszakítás nélkül körbefut a főpárkány, az osztópárkány, s a földszinti nyílások vakolatkeretét egybefűző vízszintes léc. Az emelet keleti végét alig észlelhető, sekély kiülésű sávozott törzsű pilaszter tagolja. A földszint délről számított második nyílása napjainkban az ott működő gyorsétterem kiszolgálóablakaként funkcionál, felette a főhomlokzatról megismertekkel azonos (bizonyosan új készítésű) szecessziós-jellegű, ornamentális öntöttvas konzolokon nyugvó előtető látható. A XX. század második felében (de még az 1980-as évek vége előtt) készült felvételeken a földszint három déli nyílása helyén egybefüggő fémkeretes kirakatnyílások láthatók, így az eredetieket hajszálpontosan követő mostani nyílások az elmúlt másfél évtizedben készülhettek. A homlokzatszakaszt összekapcsoló rézsűs sarokrész emeletén erkély, alatta pedig a földszint déli helyiségében jelenleg működő gyorsétterem kétszárnyú bejárata látható.

Az egyaxisos szakaszt a bejárat felett az osztópárkány medalionba foglalt négykaréjos motívuma, a főpárkány alatt pedig az ismert, a déli és keleti oldalon látható társaihoz folytatólagosan kapcsolódó girland-pár közé fogalt tábla tűnik fel.

Az erkélyre vezető ajtó kerete sötétbarna fa, lezárását az oldalszakaszok emeleti ablakairól ismert vakolatdíszítmény koronázza, azzal a különbséggel, hogy itt a vakolatkeret elmarad. A kicsi téglalap alaprajzú erkély vasszerkezetű. Feltekeredő indákat idéző ornamentális konzol-páron ül, s korlátját áttört alakítású, kovácsoltvas rudak sora alkotja.

Mind a két utcai homlokzaton a földszinti nyílások közötti szakaszokban, díszes öntöttvas karokon nyugvó külső lámpák vannak felszerelve, illetve ezekkel megegyező stílusú, múlt századfordulót idéző villanyoszlopok sorakoznak a Szent István téri homlokzat járdája mentén.

Az épület emeleti része világossárgára, a földszint halvány rózsaszínre van festve (viszont a főhomlokzat északi részének földszintjén a nyílások vállvonala alatt és felett két eltérő árnyalat figyelhető meg). A vakolatkeretek, párkányok, profilált tagozatok, és díszítmények fehér színűek.

Udvari homlokzatok:

Az egykori szállóépület déli és északi szárnya, valamint a középrészből nyugat felé kiugró egykori télikert tömbje és az ettől északra található földszintes kiszolgálóhelyiségek keskeny, lebetonozott, nyugatról kétszintes L-alaprajzú modern - az 1988-as tervdokumentációban már szereplő - épületszárnnyal lezárt, jobb híján parkolóként szolgáló udvart határolnak körbe.

Az északi épületszárny kétszintes, nyeregtetővel fedett, déli homlokzata nyolctengelyes. Földszintjén szegmensíves, emeletén egyenes áthidalású, háromosztatú ablakok sorakoznak, melyek közét sekély lizénák töltik ki.

A Szent István térre néző, hosszan elnyúló épületrész udvari homlokzatának emeleti részét egyenletes kiosztású ablaksor tagolja. Az udvari rész dél felé eső oldalát a téglalap alaprajzú, észak-déli hossztengelyű, kívülről három szakasz széles ún. télikert, vagy ma használatos nevén nagyterem foglalja el. A nagytermet megemelt vállú oromfalak közé fogott nyeregtető fedi, nyugati homlokzatát teljes magasságában négy lizéna tagolja. Ezek között tűnik fel a három nagyméretű szegmensíves lezárású ablaknyílás. Az ablakok lezárását egyszerű profilozású, záróköves vakolatkeret követi, ezek vállvonalában a lizénák által megszakított vízszintes sáv tagolja a homlokzatot. Közvetlenül az ablakok felett sekély mélységű négyzetes, a zárópárkány vonaláig felnyúló faltükrök láthatók. A faltükrök középmagasságában keretük és a lizénák között vékonyabb, vízszintes léc húzódik. Az üvegezett ablakok alsó kétharmada kétosztatú, felső harmadukat pedig ívelt vállú mező zárja.

A falak barackszínűre, a vízszintes tagozatok és az ablakok vakolatkeretei fehérre vannak festve. A nagyterem északi falának vonalában az udvart kb. kétméteres magasságú téglafal választja ketté, a faltól délre eső udvarrész a Jókai Színházhoz tartozik. A homlokzat észak felé eső oldalát, négyszakaszos földszintes tömb bővíti, amely a szálló éttermének kiszolgálóhelyiségeit, raktárait rejti magában. Nyugati oldalát az épületrész tényleges magassága fölé nyúló - a nagyterem külső architektúráját imitáló - kulissza-homlokzat fedi.

A nyers téglafalfelületeket négy, a falkoronán túlnyúló falpillér tagolja. A köztes szakaszokban egy-egy a járószintig lenyúló, szegmensíves lezárású, záróköves vaknyílás s azok két oldalán egy-egy ablak látható. Az attika-szerűen felnyúló pillérek között fémgerenda, illetve átlátást biztosító fémszerkezetre applikálva, a vaknyílások felett rácshálós négyzetes táblák láthatók.

Az északi földszintes tömb jelen formájával először az 1988-as tervdokumentációban találkozhatunk. A nagyteremtől délre eső részen az épületet a második szintről nyíló terasz bővíti.

Állapot leírása     

Az egykori Fiume Szálló épületének jelenlegi műszaki állapota kielégítő. A külsőn a kifestés és a homlokzatok gazdag XIX. század végi vakolatarchitektúrájának állapota jó. Azonban a főpárkány sávjában kisebb felszíni sérülések, repedések és mállásnak indult részletek figyelhetők meg. Csupán helyszíni szemlével nem állapítható meg, hogy ezek a felszínen mutatkozó sérülések mennyiben függenek össze az épület tetőszerkezetének állapotával. A szálloda vezetőinek tájékoztatása szerint az épület emeleti helyiségeiben beázások tapasztalhatók, amelynek oka a tetőfedés elavult állapota lehet.


<
+
>
A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!

Békéscsaba

Békéscsabai Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., 5600 Békéscsaba, Irányi u. 4-6.

 

 

Időjárás
Hőtérkép
Felhőkép
Forrás: www.idokep.hu

Nagyítás A A A Oldal ajánlásaNyomtatás