HuDeEn
Ön a 3429101 látogatónk

Várostörténeti írások

A kezdetek

Ha valakinek alkalma lett volna a középső-triász korban errefelé sétálni, alaposan meglepődött volna: Békéscsaba helyén ugyanis csak tengeri hajóval tudott volna közlekedni, hiszen a környéket víz borította.

Ezt a feltevést a környéken végzett földtani fúrások is igazolták a jellemzően tengerfenéki üledékes földszelvények alapján. Később a mai Körösvidék az alföldi folyók egyik erózióbázisa volt, ma már talán hihetetlennek tűnik, de egykoron ide folytak a Körösökön kívül a Tisza és a Sajó-Hernád is. A pleisztocén kor első felében a Körösök domináltak a felszín formálásában, de utóbb a Maros nagyobb hordalékszállításával fokozatosan visszaszorította a területről a Körösöket. Az utóbbiak azonban nyilván nem a vesztes fajtához tartoznak, ez abból látszik, hogy ma ismét a Körösök Békés meghatározó vízfolyásai. A felszínt formáló folyóknak azért van nagy jelentőségük Békéscsaba szempontjából, mert a tevékenységük révén létrejövő üledékes rétegsorok meghatározóak.

Egyrészt a homokrétegek kedvező lehetőséget teremtenek a vízkitermeléshez - értve ezalatt a hévizeket és az ivóvizet egyaránt -, másrészt pedig a felszín-közeli agyagos és homokos üledékek jó minőségű építőanyagok. (Erre települt egyébként az országos hírű csabai téglagyártás.)

Az őskor

Hogy az első emberek mikor telepedtek meg a környéken, nem könnyű meghatározni. Az őstörténeti leletek alapján a történészek megegyeznek abban, hogy az újkőkorban, rézkorban szinte lakatlan volt a vidék, csak ritkán, úgyszólván véletlenül tévedhetett erre egy-egy család vadászzsákmányt, esetleg búvóhelyet keresve. Abban az időszakban minden bizonnyal alkalmatlan volt a környék a tartós letelepedésre. Néhány ősállatkoponya, mamutfog bizonyítja, hogy élet azért abban az időben is zajlott a Körösök mentén.

A késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami azt jelzi, hogy akkor már megtelepedtek itt az emberek. A letelepedés szempontjából minden bizonnyal meghatározó volt a folyóvíz közelsége, hiszen élelmet, védelmet, közlekedési lehetőséget biztosított korai elődeinknek. Ennek megfelelően évezredeken át lakott volt a mai Békéscsaba területe, s a századok során valóságos népvándorlás zajlott itt. Az Alföld első ismert telepese a Körös-kultúra népe volt.

Gyűjtögetés, halászat, vadászat mellett földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkoztak, vagyis a zsákmányoló életmódról már áttértek a termelő gazdálkodásra. Ez a kultúra folyamatosan délre szorult a terjeszkedő Alföldi Vonaldíszes Kerámia népe hatására. Őket az úgynevezett szakálháti kultúra követte. Edényeiket megtalálták Békéscsaba nyugati határszélén. Ez a kultúra a régészek szerint törés nélkül fejlődött át tiszai kultúrává. Ez a nép tette meg az első lépéseket az "őskommunizmusból" kifelé vezető úton. Erősödtek a központosító törekvések, s a korábbiakhoz képest szinte városias települések alakultak ki. Természetesen fejlődött a technológia is, ha "ipari forradalomról" még nem is beszélhetünk. A nagyméretű tárolóedények, tapasztott agyagládák megjelenése a termesztett növények mennyiségi gyarapodását mutatja. Az állattenyésztésben szinte egyeduralkodóvá vált a szarvasmarha. Házaik már bonyolult ácsmunkával készített nagyméretű, többosztatú, kemencével, tűzhellyel rendelkező, gyakran díszített épületek. Gerlán, és a mai Fácános erdő melletti érparton találták meg településeik nyomát.

A történelemkönyvek azonban arról tanúskodnak, hogy a gazdagság viszonylagos. Időszámításunk előtt 2500 táján a tiszai kultúra gazdasági és településszerkezete felbomlott, a falvak elnéptelenedtek. A területet a tiszapolgári kultúra pásztorai foglalták el. Nyomaikat a mai Békéscsaba több pontján is feltárták a régészek. A középső rézkorra ez a kultúra békésen átfejlődött bodrogkeresztúri kultúrává. A gyarapodó szarvasmarha állomány egyes törzsek meggazdagodásához vezetett, s az egyéni vagyon-felhalmozódás gyarapodásával kiemelkedett közülük egy uralkodó réteg. Ebből az időszakból már igen gazdag sírokat találtak. Egyre nagyobb mennyiségben jelenik meg a réz, sőt az arany is. A kultúra végét a keleti sztyeppéről érkező nomád törzsek bevándorlásának hatására kialakult hunyadhalmi csoport jelentette. Békéscsaba környékén nem sikerült létüket bizonyítani.

A város környéke bizonyára nem volt lakatlan a bronzkor korai szakaszában sem. Több kultúra képviselőire utaló leleteket találtak a környéken. Eszerint megfordultak itt a makói, nyírségi, ottományi, gyulavarsándi kultúra népei is. Gerla közelében találták meg a gyulavarsándi kultúra településének nyomát. A használati tárgyak között megjelent az agancs-kapák, ekék és a kocsifogat is. A gabona egy részét a házakban, a többit magtárakban, vermekben tárolták. A bronzművesség fejlődése szükségessé , a mezőgazdaság eltartó-képességének növekedése pedig lehetővé tette egy iparos-kereskedő réteg kialakulását.

oskor.JPG

Ókor

Alig száz évig tartott azonban a fémművesség fellendülését eredményező békés korszak. A halomsíros kultúra népének kegyetlen támadása elsöpörte a középső bronzkori népeket. Ők rövid ideig éltek az Alföldön, s utánuk jelent meg a gávai kultúra, akiknek a békéscsabai határ szinte minden pontján megtalálták településeit. A vaskor elején ezt a kultúrát uralma alá hajtotta az a keleti lovas nép, a szkíta, amely Dareiosz perzsa király hadjárata nyomán indult el az Alföld felé. A szkíták után megjelentek a térségben a kelták is, akik ugyan elsősorban a Dunántúlt foglalták el, de kelta leleteket találtak az Alföldön is. A régészek azt feltételezik, hogy a szkíták és a kelták egymás mellett is éltek egy ideg a térségben. A keltákkal a dákok háborúztak a Tisza menti települések uralmáért. (Ismeretes, hogy a szomszéd ország történészei egy időben a dákó-román kontinuitás szellemében a Tiszánál képzelték el a két ország reális határát.) Az ő vitájukat végül az újabb hódítók, a szarmaták döntötték el, akik időszámításunk kezdete táján jelentek meg az Alföldön. Legnyugatibb törzsük a jazig volt, amely több támadást indított a pannóniai római települések ellen. Ők Dacia római megszállása után kiterjesztették hatalmukat Békéscsaba környékére is.

A 410-es évektől kezdve az Alföld hun megszállás alá került. Attila hun király halála után a gótokkal rokon gepidák vették át a megszállók szerepét. Őket 565-ben az avarok győzték le, s uralmuk alá hajtották egyebek között az Alföldet is. Az egyik legjelentősebb avar-kori lelet-együttes a repülőtér mellett került elő. A késői avarkor eseményeivel kapcsolatosan megoszlanak a történészek véleményei. A vitát az úgynevezett "griffes-indás" kultúra megjelenése váltotta ki. Abban a kutatók többsége megegyezik, hogy a késői avarság nem vezethető le a korai avarság kultúrájából. Abban azonban van nézeteltérés, hogy megjelent-e ebben az időszakban új nép a Kárpát-medencében. A vitához kapcsolódik az úgynevezett "kettős honfoglalás" elmélete. Eszerint az Alföldet is elfoglaló avarság csak vezető rétegét adta a vele együtt beköltöző griffes-indás késő avarságnak, amely maga is különböző eredetű összetevőkből állt, s jelentős számú magyarul beszélő csoportot is magába foglalt. A késő avar-magyar kapcsolatot bizonyítaná az is, hogy a környező népek a késő avarságot alkotó bolgárok nevéből, az onogurból származott népnéven - ungar, venger - ismerik magyarokat. Az avar állam bukása után a 9. században is továbbélő magyar nyelvű avarság fogadta aztán az elmélet szerint Árpád magyarjait 895-ben, s a magyar honfoglalók az avar települési rendet figyelembe véve jelölték ki szálláshelyeiket. A kettős honfoglalás elméletének bizonyítása azonban mindezideig nem sikerült.

Az avarokat a 8. század végén a frankok győzték le, s kiszorították őket a Dunántúlról. Az Alföldön egy ideig még megmaradt az avar kagán hatalma, ám 804, táján a bolgárok fennhatóságuk alá hajtották a Dunától keletre eső területeket. Egyes nézetek szerint ebben az időszakban szlávok éltek az Alföldön, míg mások szerint jelentős számú avarsággal is számolni kell, akik megélték a magyar honfoglalást. Miután Békéscsaba környékén eddig nem került elő olyan sírlelet , amit egyértelműen a 9. századra keltezhetnének, az a feltevés látszik igazolódni, hogy a vidék gyepű volt a század folyamán. Ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy az itt élő avarságot jóval kevesebb idegen hatás érte, s valóban nagyobb számban érték meg a honfoglalást.

okor.JPG

Honfoglalás

A Békés megye területére érkező elődeink valószínűleg nem teljesen lakatlan pusztaságot találtak, hanem állattenyésztésre alkalmas dús legelőket, és minden bizonnyal szántóvető földműves népet is. Nem kétséges, hogy a magyarság megszállta a Kőrösvidéket is, erre utal Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 10. század közepén írt történeti munkája.

A magyarság ebben az időben félnomád gazdálkodást folytatott, aminek csak egy része volt a főként a nyári hónapokban űzött állattartás. Legalább ilyen fontos összetevője volt gazdálkodásuknak a földművelés, amit a folyók partján, téli szálláshelyeik közelében folytattak. A tavasszal elvetett gabonát a nyári vándorlás után visszatérve ősszel aratták le, s a telet itt töltve élték fel, miközben állataikat a környéken karámban tartva takarmánnyal táplálták. A honfoglalás után elődeink még ezt az életmódot folytatták, miközben a termelő népességtől egyre jobban elkülönülő katonáskodó réteg kalandozó hadjáratai a nyugat-európai népeket tartották rémületben.

A 10.századra kialakult a differenciált, vagyoni és hatalmi helyzet alapján tagozódott társadalom, amelyet a temetők alapján lehet rekonstruálni. A társadalmi tagozódás csúcsán a fejedelem állt, aki egyben a leghatalmasabb törzs vezetője is volt. A legelőkelőbb réteg tagjai között találjuk a többi törzsfőt és a nemzetségi arisztokrácia hatalmasait, akik fegyveres kíséretükkel időnként még a fejedelemmel is szembeszegülnek.

honfoglalas.JPG

I. István kora

Géza fejedelem és fia, István király teremtette meg a magyar államiság alapjait. A feudális állam keretei közé való beilleszkedés első lépcsője a megye- és egyházszervezés volt. Az ezredforduló táján minden bizonnyal Békés területére is eljutottak a térítők, de a kereszténységre való tömeges áttérés és az egyházszervezés a 11. század közepe előtt itt nem tudott jelentős eredményeket felmutatni. Békés megye az államszervezés időszakában egy Vata nevű főember kezén volt, aki az 1046. évi pogánylázadás vezéreként írta be nevét a magyar történelembe. Csak ennek az országos méretűvé növekedett lázadásnak a leverésével kezdődhetett meg a megye megszervezése és a feudális államba történő beillesztése.

Békéscsaba környéke a honfoglalás korában a Körös, valamint mellék- és holtmedrei által szabdalt vízjárta, mocsaras terület volt, melyből a magasabb partok, hátak időszakosan vagy hosszabb ideig szárazon voltak. Vízben, a hozzá tartozó élővilágban, mocsári erdőkben gazdag, tagol, változatos vidék lehetett, melyen csak a kiemelkedő partok és szárazulatok voltak alkalmasak időszakos emberei megtelepedésre. Az Árpád-kori falu előzményei a nomád téli szállások voltak. Ezekből alakulhatott ki a 10. század második felére a télen-nyáron lakott faluhálózat.

Az írásos emlékek nyolc falu nevét rögzítik, ám a kutatások azt mutatják, hogy szinte minden középkori falunak volt Árpád-kori előzménye is. Bizonyára így van ez Csabával is, amelynek első említése az 1332-37-ben készült pápai tizedjegyzékben történik. Neve valószínűleg a török eredetű "ajándék" jelentésű magyar személynévből keletkezett. A névadás módja, a puszta személynévből képzett helynév magyar nyelvi sajátosság. A régészek szerint Csaba legkésőbben a 13. század első felében jött létre, de ez nem jelenti azt, hogy előtte ne lett volna lakott vidék. Az Árpád-kori település a mai városközponttól délre, a Kastélyi szőlők területén lehetett. A falu egyike a környék apró falvainak, s a fennmaradt források szerint 1383-ban a gerlai Ábránfy család (Vata utódai) birtoka. Hosszú ideig nem említik az oklevelek, ám jelentősége egyre erősödhetett, hiszen 1509-ben Ábránfy János több más birtokrészével együtt nyolcezer forintért zálogosította el. A mai Békéscsaba területén kilenc település nyomait találták meg: Csaba, Gerendás, Gerla, Kétsoprony, Mezőmegyer, Ölyved, Szent-Miklós, Püski, Vesze. 1521-ben már valószínűleg állott az Ábránfy család kastélya. Írásos emlék 1529-ben említi először, minden valószínűség szerint Ábránfy Péter építette. A Kastély, Kastélyi szőlők helynevek jelzik azt a területet, ahol egykoron a falu déli részén állhatott. Az Ábránfy család a megye legrégebbi családja, ilyenformán potenciális ellenfelei voltak a gyulai uradalom fejének, aki általában országos nagyúr volt. A 15. században váltakozó szerencsével folyt a harc közöttük. Végül a gyulai uradalom részévé váltak az Ábránfyak birtokai. Buda eleste után a gyulai várkapitány 1556-ban szabályosan megostromolta, majd felégette a csabai kastélyt.

A mohácsi csata nem éreztette közvetlenül hatásait a környéken. Még néhány évig a megszokott módon élhettek az itteni lakosok. Nem hozott döntő változást Buda eleste sem. Erdély Habsburg kézbe adása hozott fordulatot. 1566. Környékén a környező falvak jó része már a szultáni kincstárnak fizetett adót.

istvankora.JPG

Csaba újratelepítése

Számos történetíró állítja, hogy Békés megye, ilyenformán Csaba környéke is teljesen elnéptelenedett a török hódoltság idején. Az újabb kutatások - és a józan paraszti ész is - azt mutatják, hogy folyamatosan lakott volt a falu. Időről-időre természetesen megbújtak a rabló-fosztogató bandák elől, s előfordult az is, hogy időlegesen elköltöztek az itt élők, ám az adójegyzékek azt mutatják, hogy ők is visszatértek. A földesurak ugyan elmenekültek a Felvidékre, de a jobbágyság helyben maradt. Változást a török kiűzését megelőző háborúk hoztak. A harci cselekmények miatt nagy valószínűséggel elmenekültek az itt élők, hiszen a 17. század végén készült felmérések sehol nem említik Csabát.

A lassan visszaszállingózó lakosságot a gyulai rácok 1703-as pusztítása űzi el ismét lakóhelyükről. Sokáig azonban nem maradhatott lakatlanul a környék, hiszen például a Nógrád megyei jobbágyösszeírások azt mutatják, hogy a megyéből a Csabára irányuló szökések már a Rákóczi-szabadságharc idején megkezdődnek. 1715-ben még pusztaként említik Csabát, ám egy év múlva már biztosan lakott volt, hiszen adót vetettek ki rá. A város újraalapítása Harruckern János György nevéhez fűződik, aki a török elleni háborúban szerzett érdemei elismeréseképpen vásárolhatta meg a kincstártól Békés megye területét. Haán Lajos, Csaba jelentős történetírója a község története új korszakát 1717-re tette. Ekkor 22 családot rögzített az összeírás. Ténylegesen minden bizonnyal már hamarabb megkezdődött a betelepülés, hiszen 1717-ben már - kis méretű, paticsfalú, nádból készült, sárral tapasztott - templomot építettek az itt élők Így minden bizonnyal inkább az 1715-ös esztendőt tekinthetjük a mai Csaba megalapozásának. A népesség növekedését a kor vándormozgalmai indították meg. A jobbágyok egyrészt a nagyobb szabadság, a boldogulás reményében célozták meg az elpusztult területeket, másrészt pedig a szabad vallásgyakorlás igénye indított útra sokakat, mint például a Csabára települő szlovákokat. 1718-ban kezdődött meg a település intenzív benépesítése. Nógrád, Gömör és Hont megyéből érkeztek szlovák telepesek, akik megtarthatták evangélikus vallásukat, ráadásul különféle kedvezményeket kaptak. 1723-ig 213 család érkezett Csabára. Közülük sokan továbbvándoroltak, de sokan végleg megtelepedtek a községben. 1723. után ismét megindul a betelepülés, s átlagosan évi negyven család érkezik Csabára. A Csabára telepedett szlovákok, s eleinte az uradalom tisztjei is ügyeltek arra, hogy más vallású, más nemzetiségű betelepülők ne zavarják a kialakult rendet. Az evangélikus szlovákok mindent megtettek, hogy megakadályozzák az idegenek letelepülését, de mégsem tudtak útjába állni a folyamatoknak. 1746-ban a csabai határban már 41 római katolikus személyt tartottak nyilván. A katolikus szlovákokat elkülönítették, a mai Jókai és Szarvasi út közötti területen kaptak telkeket.

A letelepedettek többsége állattenyésztéssel foglalkozott. Szarvasmarhát, sertést, juhot, ökröt és lovat tenyésztettek. A gabonafélék közül a búzát, árpát, zabot, kölest termelték.

ujratelepites.JPG

A XVIII. század

Kialakultak a község igazgatási szervezetei is. 1720-ban pecsétet csináltatott a község, ami bizonyos fokú szervezettségre vall. 1721-ben jegyezték fel név szerint az első jegyzőt, akit közvetlenül a bíró mögött szerepeltettek az összeírásban. Főbírót mindig a legvagyonosabb jobbágyok közül választott a falu. Helyettese a törvénybíró volt, munkájukat tíz esküdt segítette.

Mesteremberekről először 1723-ban tesz említést az összeírás, ácsot, serfőzőt, kovácsot, szabót felsorolva. A csabai iparosok csak a 18. század legvégén tömörültek céhbe. Az ipar fejlődése igen nehezen indult meg. 1733-ban a község tulajdonában három ipari létesítmény, a serfőző, a mészárszék és a malom működött. A legtöbb mesterember csak télen, vagy alkalmilag foglalkozott iparos munkákkal. A csabai szükségleteket sokáig a gyulai iparosok elégítették ki. Hasonlóan nehezen alakult ki a kereskedői réteg is, közöttük több görög is volt az egykori feljegyzések szerint. Vásárt nem tartottak a községben, Gyulára jártak át a csabaiak is.

1773-1847 között megháromszorozódott a falu lakossága, s meghaladta a 22 ezret. Csabát nem ok nélkül nevezték tehát "Nagy Csabának, Európa legnagyobb falujának, vagy szörnyű nagy falunak". 1787-ben a mezővárosok közül csak Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc és Jászberény előzte meg lakossága alapján, s a 61 szabad királyi város közül is csak 17 volt népesebb. 1831-ben a nagy kolera járvány jelentős lélekszám csökkenést okozott, amit tíz év alatt hevert ki a falu.

A lakosság számának növekedése persze a zsúfoltságot is emelte. Így fordulhatott elő, hogy egy telken 68(!) családot írtak össze. A falu képe igen siralmas lehetett a 18. század utolján: az utcák girbe-görbék voltak, igyekeztek kikerülni a vizesebb területeket. A lakóházak építésénél is igyekeztek megtalálni a szárazabb területeket. A melléképületek, összezsúfolt házak állandó tűzveszélyt jelentettek. Házhelyet az uradalom csak nehezen és keveset adott, emiatt sokan arra kényszerültek, hogy a szőlőkbe költözzenek. Az utcákon ajánlatos volt hosszú szárú csizmában járni, különben sáros időben megnézhette magát az ember. Járda nem volt, legfeljebb a központban deszkapalló. Könnyen eltévedhetett az ember, mert egy-egy utca egyszer csak véget ért, váratlanul zsákutcában végződve. A kezdeti időkben még a középületek is vályogból épültek, így a tanácsháza és a papi lakások is. Fa tetőszerkezet, fa kémény, beépített, apró és nem nyitható ablakok jellemezték a házakat.

szazad.JPG

A XIX. század

Rendkívül jelentős volt a falu történetében, hogy 1787-ben az Arad-Battonya-Orosháza-Szentes-Buda útról Orosházánál kiágaztatták a Csabán, Gyulán, valamint Sarkadon át Váradig futó postautat. Csaba egyike lett a megye postaállomásainak Gyula és Orosháza mellett. 1844-ben országgyűlési törvény nyomán Csabát a Szeged-Vásárhely-Orosháza-Csaba-Gyula-Várad és a Debrecen-Arad út érintette, amely Csabánál ágazott le Kétegyháza-Lőkösháza irányába. Csaba tehát a megyén átfutó országos, főbb utak metszéspontjába került. 1838-ban már gyorskocsi vállalkozást szerveztek Arad és Pest között, ami végül csak kilenc év múlva valósult meg. Hatalmas lelkesedéssel fogadta Csaba vezetősége az aradi központi vasút gondolatát. Azonnal vállalták a rájuk eső terheket, jóllehet éppen akkor kezdték törleszteni a nyomasztó örökváltsági összeget. Sőt, arra az esetre, ha Csabán vasútállomás is lenne, félmillió téglát is felajánlottak. Az egyébként általában konzervatív gondolkodásúnak jellemzett paraszti közösség Csabán a vasút ügyében kezdettől ráérzett arra, hogy sorskérdésről van szó. És ezen mit sem változtat, hogy a megvalósulást elsöpörte egy időre az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc. Az első gőzmozdony majd csak 1858. Október 25-én pöfögött be a csabai "indóházba".

1820-ban a királyhoz fordultak a csabai földbirtokosok országos vásár tartása érdekében. A békési és a gyulai uradalom tiltakozása miatt csak hosszú idő után, 1841-ben engedélyezték az országos vásár tartását. Ezzel Csaba mezőváros lett jogilag is, hiszen lélekszáma, gazdasági ereje folytán már régen az volt a gyakorlatban.

A Csabán élő szlovákok 1848-ban szép példáját adták a hazaszeretetnek, hiszen kétezer nemzetőrt állítottak ki, akik Nagybecskerek határában állomásoztak. Igaz, hogy bevetésükre nem került sor, ilyenformán életüket nem adták a magyar hazáért, de az anyagiak terén lelkesen járultak hozzá a szabadságharchoz. Gabonával, takarmánnyal, arany és ezüst ékszerekkel segítették a kormányt. Kivették részüket a bukás utáni terhekből is, amikor a cári orosz sereg részére kellett élelmet és takarmányt szállítaniuk.

A század második felében aztán az országos tendenciákhoz hasonlóan fejlődésnek indult Csaba gazdasága is. A vasút megépülése igen sokat jelentett, létrejöttek az első üzemek is. A textilipar gyárai mellett nyomdák sora, bútorgyár, malmok, kocsigyár, majd a 20. század elején betongyárak is alakultak. A gazdaság virágzása magával hozta a város szépülését is. Új épületek sora emelkedett, amelyek igazán méltók voltak a városhoz. A múlt század végére azonban egyre élesebbek lett a feszültségek a birtokosok és a nincstelen agrárproletárok között. 1891-ben munkásegyletet hoztak létre a szegényparasztok. Mivel az egylet alapszabályának jóváhagyása késett, az elkeseredett tömeg május 2-án eszméletlenre verte Sztraka György főszolgabírót. Csendőrök és katonaság szállt szembe a tüntetőkkel, s román katonák Csabára vezénylésével fékezték meg az embereket. 1903-ban a belügyminiszter jóváhagyta a Csabai Általános Népegylet alapszabályát. A Népegyletnek hamarosan Áchim L. András lett a vezéregyénisége. 1907-ben a Népegylet működését felfüggesztették, ám az előző évben Áchim létrehozta a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot. 1905-ben Áchim L. Andrást Békéscsaba országgyűlési képviselőjévé választották. Sőt, 1906-ban újra megválasztották. 1910-ben ismét a Csabán rendkívül népszerű parasztvezér lett a város képviselője, aki beszédeivel gyakran adott okot megbotránkozásra a Tisztelt Házban. Nemcsak az Országházban, hanem a helyi képviselő-testületben is politizált, s kérelmezték a rendezett tanácsú várossá válást. A belügyminiszter végül 1919. január elsején adta meg a jogot Békéscsabának.

Politikai és családi ellentétek miatt a Zsilinszky testvérekkel való összetűzésben halt meg 1911. május 14-én.

tszazad.JPG

Az I. világháború és Trianon

Az első világháború nagyon nagy terheket rótt a csabaiakra. A város fiai a legendás hírű 101-es gyalogezredben küzdöttek az oroszokkal. 1919. március 21-én Békéscsabán is megalakult a direktórium. A városban 36 napig tartott a proletárdiktatúra. Április végén Békéscsabát megszállták a román csapatok, s közel egy esztendeig itt maradtak. Az első világháborút lezáró békék nyomán Békés megye kikerült Arad és Nagyvárad vonzáskörzetéből, szerepüket egyre inkább Békéscsaba vette át.

A húszas évek gazdasági világválsága Békéscsabán is súlyos problémákat okozott. A mezőgazdaság került a legnehezebb helyzetbe, hiszen a terményárak sokkal nagyobb mértékben estek, mint az ipari cikkeké. Az agrárproletárok mellett az ipari munkások is kilátástalan helyzetbe kerültek, ami gyakorta vezetett sztrájkokhoz. A terület megőrizte hagyományos agrárjellegét, a konzervatív politika nem kedvezett a gazdasági növekedésnek sem. A gondokat fokozta az 1925-ös nagy árvíz, amikor százezer holdnyi terület került víz alá.

vh.JPG

A II. világháború és a szocializmus időszaka

A II. világháború

A II. világháború nagyobb katonai eseményei a várost elkerülték.

A csabaiaknak a háború leggyászosabb napjai 1944. június 24-26-án és szeptember 21-én voltak.

Az első ilyen esemény:

Június 25-26-án történt, amikor a vasútállomáson a közeli Dohánybeváltó épületeiben berendezett koncentrációs táborból több mint 3000 zsidót - közülük 2000-nél több helybelit - vagoníroztak be, és indítottak útnak Auschwitz felé. A szerelvény utasainak nagyobb része rövid időn belül gázkamrákba került.

A város gazdasági, társadalmi és kulturális életében addig meghatározó szerepet játszó zsidóságnak alig 20 %-a tért vissza a háború után.

A második esemény:

Szeptember 21-én történt, amikor angol-amerikai repülőgépek a vasútállomás és környékét bombázták. Ennek következtében 96-an a helyszíneken meghaltak; és a kórházba 150 súlyos sebesült került; sokan közülük itt hunytak el.

A II. világháború rövid csabai áttekintését Szent Ágoston örökbecsű szavaival zárjuk: "? mert aki él szerettei szívében, az nem hal meg, csak távol van."

vh2.JPG

A szocializmus kezdeti időszaka

1944. Október 6-án a várost elfoglalták a szovjet csapatok.

A háború után komoly változások történtek Békés megyében is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentős mozgásokat indított meg a megyében. 1950-ben Békéscsaba lett a megyeszékhely, s ettől kezdve a város soha nem látott fejlődésnek indult. Az iparosítás hatására egyre többen költöztek a városba. Huszonöt év alatt a lakosság száma 42 ezerről 65 ezerre emelkedett. A hatvanas évektől egyebek között forgácsoló szerszámgépgyár, hajtómű és felvonó gyár, konzervgyár, hűtőház létesült, ekkor jött létre a Kner Nyomda. A megye gépiparának jelentős bázisa lett a MEZŐGÉP. A hetvenes években épült a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nagy tárháza. A nyolcvanas évekre a város lakosságának több mint fele az iparban dolgozott.

szoc.JPG

A jelen

A rendszerváltás ismét nehéz helyzetbe hozta a várost, hiszen a korábbi válságokhoz hasonlóan most is elsősorban a mezőgazdaság szenvedte meg legjobban az átalakulást. De a KGST összeomlása után elveszítették korábbi piacaikat a város üzemei is.

Néhány év alatt azonban túlléptek a nehézségeken, s Békéscsaba napjainkban Békés megye legdinamikusabban fejlődő, legjobb adottságokkal rendelkező városa. Helyzetéből adódóan mind az ipar, mind az oktatás, kultúra, szolgáltatások terén a legfejlettebb a megye települései közül.

Új beruházók is érkeztek, elkészült a város bevásárlóközpontja, a Csaba Center, amely Magyarország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye 80 000 m²bruttó alapterülettel. Felújították az Árpád Fürdőt, megépült az elkerülőút, a négysávos, gyorsforgalmi autóút Gyula felé, és átadták a felújított repülőteret. A Budapest Bank új bankműveleti központot épített, illetve a Tondach Magyarország Rt. felfuttatta a tégla- és cserépgyártást, 8,5 milliárd forintos beruházási értékben új gyáregységet telepített az egykori Jaminai Téglagyár területén.

<
+ + + + + + + + + +
>
A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!

Békéscsaba

Békéscsabai Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., 5600 Békéscsaba, Irányi u. 4-6.

 

 

Időjárás
Hőtérkép
Felhőkép
Forrás: www.idokep.hu

Nagyítás A A A Oldal ajánlásaNyomtatás